Nemessányi Sámuel Félix 1837-1881
Nemessányi Sámuel Félix 1837. január 12.-én született, Liptószentmiklóson. A nyugtalan, vándorlásra hajlamos természetű volt. Édesapja üvegfúvó mesterségre taníttatta volna, de 18 évesen inkább az asztalos szakma vonzotta. Ekkor került Budapestre. Az üzlethez közel, melyben dolgozott volt Johann Baptist Schweitzer műhelye. A fiatal ambiciózus Nemessányi ismeretségre tett szert Schweitzer tehetséges segédjével, Zach Tamással, aki felkarolta és segítette őt. Így került Nemessányi a kor legjobb magyarországi hegedűkészítő műhelyébe. Az átlagos 4 éves tanulási időszakát 3 év alatt teljesítette, így 1858. április 5.-én felszabadították, hogy folytassa tanulmányait és más mesterekhez elutazva további tapasztalatokra tegyen szert. Schweitzer javaslatára Sitt Antalhoz ment Prágába. Ekkor nyílt lehetősége sok kitűnő olasz mesterhangszer javítására és tanulmányozására. Egy év után, mint képzett mester tért haza Magyarországra és telepedett le Szegeden. Ekkor házasodott össze Boldizsár Annával. Nem sokkal később Budapestre költözött, ahol már ismerték nevét és hangszerkészítői képességeit. 1863. április 4.-én átvette a Pesti Hangszerkészítő Céh mesterdiplomáját. Habár ekkor Pest fellendülő zenei élete nagy lehetőségeket kínált számára, Pest nem volt ismert hegedűkészítőiről ekkortájt. Tischinant Ferenc, Brotsko Károly és az idősebb Patzelt mester akkor haltak meg, majd nem sokkal később Brandl Károly is. A fiatalabb Patzelt és Labinger elköltöztek, ezért Engléder Alajoson és Johann Gründleren kívül Nemessányinak nem volt a szakmában komoly kihívója. Ezután nem sokkal később idős barátja és mestere Zach Tamás is elhagyta Pestet így egyetlen szakmai ellenfele Mönnig Adolf maradt. Bár a mestert sem képességeiben, sem tehetségében nem közelítette meg, viszont szakmai befolyása sokkal erősebb volt. Nemessányi Sámuel folyamatosan tudta hozni kitűnő, magas színvonalú hangszereit, egészen 1881. március 5.-ig, amikor is az utcán szívrohamot kapott, majd nem sokkal később elhunyt.
